Fülzúgás

Fülzúgásnak, latinul tinnitusnak nevezzük az olyan hang észlelését egyik vagy mindkét fülben, ami nem külső hangforrásból ered. A hallott hang lehet morajlás, kattogás, sistergés, sípolás, dübörgés. Hasonlíthat vízcsobogásra, magasfeszültségű vezeték zúgására, motorhangra vagy bármilyen más zajra, hangra. Jellege, erőssége egyénenként eltérő, gyakran változó. Az esetek egy részében a zúgás mellé halláscsökkenés is társul.

A fülzúgás egy tünet, ami számtalan okra vezethető vissza.  A fül eredetű zúgás halláscsökkenéssel jár.  Egyszerű ok lehet hallójárat fülzsírral való eltömődése, gyulladásai. A középfül betegségeit tekintve fülzúgást válthatnak ki a különböző gyulladásos állapotok, a dobhártyán keletkezett lyuk, a fülkürthurut, illetve az utolsó hallócsont, a kengyel rögzülésével járó otosclerosis is.  A belső fül szőrsejtjei felelősek a hallásért.  A szőrsejtek sérülése idegi jellegű halláscsökkenéssel jár, amihez gyakran fülzúgás is társul.  Ilyen például a Meniere betegség, amikor a halláscsökkenés és fülzúgás mellé szédülés is csatlakozik.  A fülön kívüli eredetű hangérzet nem jár halláscsökkenéssel. Ilyen okok lehetnek pl az állkapocsízület betegsége, a nyaki gerinc elváltozások, az vállizmok betegségei, migrén, érelmeszesedés, anyagcsere problémák, vérszegénység, keringési zavarok. A központi idegrendszer elváltozásai, stressz, pszichés betegségek is okozhatnak fülzúgást.

Gyakran a kivizsgálás után sem derül fény a pontos kiváltó okra, főleg ha hosszabb ideje fennáll és több tényező egyszerre játszik szerepet a kialakulásában.

Fülzúgás észlelése esetén minél hamarabb keressünk fel egy fül-orr-gégész szakorvost, ugyanis az idő múlásával egyre nehezebb az okokat kideríteni, kezelni. A kivizsgálás részei: fül-orr-gégészeti, audiológiai vizsgálat, a nyaki gerinc röntgen vizsgálata, a nyaki erek ultrahang vizsgálata, koponya és belső fül CT vagy MR vizsgálata. Esetenként neurológiai, belgyógyászati, pszichiátriai, reumatológiai, ortopédiai vagy egyéb vizsgálatok is szükségesek lehetnek.

A fülzúgás a lakosság 2-3 %-a esetében tartósan fennáll és zavarja a mindennapokat, ezért komoly pszichés megterhelést jelent, jelentős életminőség csökkentő tényező. A hosszabb ideje fennálló fülzúgás félelem érzetet kelt, ami reményvesztettségig fokozódhat, majd végül depresszió alakul ki. Ettől romlik az alvásminőség, kimerültség lép fel, ami tovább rontja a fülzúgást. A kezelés fontos része ennek az ördögi körnek a megszakítása, amiben pszichiáter és pszichológus tud segíteni.